Gyakran hálózati kábelnek nevezik, a tápkábel egy elektromos kábel, amely energiát szállít az áramforrásból a termékhez. A tápkábeleket általában háztartási és kereskedelmi környezetben telepítik, és számos alkalmazásban használják.

A tápkábel fő célja, hogy áramot szállítson egy elektromos készülékhez, például számítógéphez. Ez a következő három komponensen keresztül valósítható meg: a rugalmas vezeték, a csatlakozó és a kábelburkolatok. Minden alkatrésznek meg kell felelnie bizonyos szabványoknak és előírásoknak ahhoz, hogy elfogadhatónak minősüljön.

A tápkábel egyfajta rugalmas kábel, amely szigetelt, sodrott vezetékekből áll. A vezeték tartalmazhat egy földelő vezetéket, további kisebb vezetéket és/vagy egy további vezetéket, amely elektromos energiát biztosít az eszköz számára. A vezetéket jellemzően PVC szigeteléssel vonják be, amely hőállóságot biztosít. Számos különböző típusú PVC-bevonatú zsinór található a piacon. Különböző méretben és szigetelési típusban kaphatók.

A tápkábel vezetékmérete milliméterben (mm2) van megadva, és a vezeték méretétől függ. A huzal átmérője közvetlenül korrelál az általa leadni képes amperek számával. A vezeték hosszának növekedésével a vezeték idomszerének is növekednie kell. Egyes vezetékek csavarás-reteszelő tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek megakadályozzák a vezeték leválasztását működés közben.

A tápkábelt általában 16 A-tól 20 A-ig terjedő áram szállítására tervezték. A tápkábelekhez tartozhatnak további csatlakozók, például biztosítékok a túláramvédelemhez és a feszültséget jelző jelzőlámpák. Az áramvezetők védelmére árnyékolással is felszerelhetők.

A tápkábeleket jellemzően beltéri használatra tervezték, bár kereskedelmi és ipari környezetben kültéren is használják. Levehetők a készülékről vagy a készülékhez rögzíthetők. A vezeték szigetelőanyaggal van szigetelve, amelyet a hőmérsékleti besorolása, a nem vezető jellege vagy egyéb jellemzői alapján választanak ki. Ezenkívül meg kell felelnie a hosszra, a névleges feszültségre és az öntött csatlakozó típusára vonatkozó speciális szabványoknak. Ezenkívül világszerte különféle előírások és jelölések vonatkoznak rá.

A tápkábel csatlakozója a vezetéknek az a része, amely ideiglenesen rögzíthető a készülék bemenetéhez. Készülhet hőre lágyuló elasztomerekből, szilikonból, sima gumiból vagy üvegszálból. Egyedileg is elkészíthető, hogy megfeleljen egy alkalmazás igényeinek. A csatlakozót a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) szabványosította, és követi az IEC 60320 szabványt, amely a tápkábelek nemzetközi szabványa.

A csatlakozó a kábel egyik végéhez fémgyűrűvel van rögzítve. Átcsúszik a tápcsatlakozó oszlop csavarján. Ezt a módszert gyakran használják a nem leválasztható tápkábel lecsupaszított végének rögzítésére. A fémgyűrűt jóváhagyott krimpelőszerszámmal kell préselni.

A tápkábel burkolatának anyagát is az alkalmazás határozza meg. Igény szerint készülhet hőre lágyuló műanyagból, gumiból vagy üvegszálból. Ezenkívül meg kell felelnie a maximális hőmérsékleti és feszültségértékeknek. Ezenkívül egy hivatalos tanúsító ügynökségnek jóvá kell hagynia. Észak-Amerikában a tanúsító ügynökségek közé tartozik az UL, a CSA és az NRTL.